Bill és Tom Kaulitz ikertestvérek évek óta zenéltek együtt és eljártak énekversenyekre is. Egy ilyen alkalommal futottak össze Gustavval és Georggal, akik viszont barátok voltak. A találkozás és barátság szülte az ötletet, hogy alapítsanak zenekart, amit 2001-ben meg is tettek. Létrehozták Devilish-t és bár csak Magdeburg ( ez mindannyiuk szülővárosa) környékén léptek fel, nagy volt a sikerük. Aztán a csapatot átkeresztelték valamilyen okból Tokio Hotel-re. Az együttes zenéje valami misztikummal átszőtt punkrock-szerűség, amit saját felfogásban modernizáltak. Bill 2003-ban részt vett egy tehetségkutató versenyen, ahol felfigyeltek rá és vele együtt az egész Tokio Hotel formációra. Összejöttek egy professzionális hamburgi producer- és dalszövegíró csapattal - Peter Hoffmann, Pat Benzner, Dave Roth, David Jost – akik korábban olyan nevekkel dolgoztak együtt, mint a Mötley Crüe, Falco vagy a The Corrs. 2005 júliusát írták, amikor a Tokio Hotel első kislemeze, a „Durch den Monsun” (keresztül a monszunon) klipjét elkezdték játszani a német zenei csatornák és ettől a perctől kezdve hatalmas rajongótáborra tettek szert. A kislemez azonnal a német és osztrák slágerlisták élére került és jó ideig tartotta magát a legjobb helyen. Novemberben megjelent első lemezük a „Schrei” (kiáltás). Az összes díjkiosztón ünnepségen, ahova benevezték őket, taroltak. 2005-ben elindultak a lemez megjelenését követően egy turnéra is, amelynek minden egyes állomásán teltház volt. A Tokio Hotel-mánia hamarosan túlnőtt a német nyelvterületen és mostanra fantasztikus méretű rajongótáboruk francia, lengyel, cseh, szlovák és magyar fiatalokból áll. A Tokio Hotel sikere Próbálták őket besorolni valamilyen stílus-kategóriába, nem sikerült. Próbálták zenéjüket valami máshoz hasonlítani – nem sikerült. Próbálták a meghatározni a titkát a fantasztikus kisugárzásnak, ami árad belőlük – nem sikerült. Ami tény: zenei fenomének, akik képzett zenészek, de mivel rettenetesen fiatalok ( életkoruk 16 és 18 év között van) nem szakadtak el attól a közegtől, akikhez szólnak. Kiválóan megtalálják a hangot a fiatalokkal. Villámgyors sikerüknek az is az egyik oka, hogy nem a sokak által lejárt frázisokat pufogtatják zenében és dalszövegekben, hanem tényleg invenciózusak és kreatívak. Szövegeik intelligensek, meghatók, mellőzik a sekélyes gondolatokat. Nem a felnőttek gondolatait próbálják a saját stílusukban tovább adni kortársaiknak, hanem azon a nyelven, abban a stílusban gondolkodnak, ahogy korosztályuk és így el is érik mondanivalójukkal a kívánt hatást. A kezdet kezdetén egy csomó kritikus kétkedve fogadta hirtelen jött sikerüket, mert mindenki azt hitte a Tokio Hotel is jön és megy, mint annyian már előttük, de nem. Színpadi sikereik szó szerint azt igazolták, amit a slágerlisták is mutattak. „Amikor koncertezünk, azaz állunk a színpadon és játszunk, az olyan számunkra, mint egy valóra vált álom.” – nyilatkozta Bill.